Sok kérdést tettek fel az aranyozással kapcsolatban, ezekre próbálok meg válaszolni az ezt követő blog bejegzésekben.

Köszönöm, hogy a www.kepkereskedo.hu és a www.festmeny-rezkarc.com oldalra írtak, de szívesen veszem, ha itt is olvashatom a kérdéseiket!

Tisztelettel és megbecsüléssel: Várkony Zsolt

  Aranyozás a művészetben

Aranyozás  alatt értik a nem fémes vagy fémes tárgyak bevonását arannyal.

A nem fémes tárgyakat, nevezetesen a fát és gipszet leginkább az enyves vagy vizi aranyozással vonják be.

 Először a tárgyat forró enyvbe itatják és ezután kréta és enyv keverékével egyenletesen bekenik, ennek az alapnak utolsó fölkent rétegét teljesen megszikkasztják és csiszoló kővel megsimítják.

Az aranyozás művészete-technikája

 A nagyobb gyárakban a sima felületű, kerek, ovális, íves, egyenes vagy hullámos lécekre kent alapot 3-6 mm. vastag vaslemezből kivágott alakzóval terítik el. Az elkészített alap díszítményi részleteit kerek, egyenes, hegyes, metsző éllel ellátott kisebb fajtájú vésőkkel javítják ki, illetve készítik el.

Az így elkészített alapra rakják az alzat-ot (poliment), ezt iszapolt homokhíjas kövér agyagföldből (3 kg.) készítik, melyhez meleg állapotában velencei szappant (46 g.), fehér méhviaszt (25 g.), szarvas-faggyút (20 g.) és valrátot (10 g.) kevernek, s ha az elegy kihűlt, megfelelő mennyiségű kölni enyvvel vagy zselatinnal eresztik föl.

 Ezzel a mázzal kétszer-háromszor bekenik az alzatot, s ha megszáradt, vízben oldott pecsétfölddel (bolusz) vörösre festik. Ha ez is megszáradt, nemezzel vagy serteecsettel addig dörzsölik; míg fényt nem kap.

Aranyozás titkai...

 Mielőtt erre az alzatra rátennék az aranyat, 1/4 rész spiritusz és 3/4 rész víz keverékével megnedvesítik és a megnedvesített felületre az úgynevezett aranyozó árral borított aranyfüstöt különböző nagyságú ecsettel reá nyomkodják. A fényezendő részeket vérkővel, acháttal vagy tűzkővel csiszolják, a fénytelenül hagyandókat pedig melegített enyves víz vagy sel-lakoldattal  bágyasztják.

Aranyozás, restaurálás - fém tárgyak esetében

A fémeket tűzben, hidegen, nedvesen vagy a galvánfürdőben aranyozzák meg. A tűzi aranyozást már az ó-korban ismerték, használata a középkorban oly nagy volt, hogy Németországban 1403-ban a bearanyozott sárgaréz és réztárgyak eladását megtiltották, nehogy a vevő közönséget megcsalhassák.

 1603-ban a rezített acél- és vastárgyak bearanyozását kezdték el. A tűzben aranyozandó réztárgyakat és réztartalmú ötvényeket a zsíradéktól és oxidoktól való megtisztogatás után (l. Csávázás) foncsorozó vízzel (salétromsavas kénesőoxid) megnedvesítjük, aranyfoncsorral bevonjuk, majd leöblítjük, megszárítjuk és végül izzítjuk; hogy a kéneső elszálljon.

 A tárgyon maradt aranyburkot vízzel lemosván. sárgarézkefékkel megmunkáljuk és vérkővel megfényezzük. Az aranyozás színhatása élénkebb és vörösebb lesz, ha belemártjuk 32 rész sárga viaszt, 2 rész rézrozsdát, 3 rész vörös pecsétföldet és 2 rész timsót tartalmazó ömledékbe, az úgynevezett aranyozó viaszba.