Festmény, rézkarc, akvarell, pasztell,olajkép,tempera festmények és rajz, tusrajz alkotások értékelése.
Kossuth-díj, Munkácsy-díj, érdemes művész kitüntetést kapott, kortárs alkotók munkáinak bemutatása, kiállítások, művészeti könyvek ajánlása.
képkereskedő:
@esztergomi nyögdíjas:
Tisztelt Esztergomi " Nyögdíjas"!
Köszönöm a bejegyzését!
Ha előbb tudtam... (2009.04.28. 16:07)Pasztell technika, pasztell képek
.Letagadhatatlan tény: Szász Endre a legismertebb mai magyar festő külföldön… áll a kötet hátoldalán.
Tegyük hozzá: hazánkban is. Tehetsége mellett hozzájárult ehhez színes egyénisége és kalandos élete, valamint az, hogy tömegekhez sikerült eljuttatni a művészetét.
Rengetegen rajonganak érte, de a kritika sokszor hűvösen fogadta. Erre utal Hernádi Gyula gondolata is, mely szerint .nálunk azt ismerik el, aki éhen hal..
Szász Endre pedig nem halt éhen,sőt dollármilliókat keresett Amerikában, amit nagyvonalúan költött különleges hóbortjaira és számos feleségére.
Aki nem a munkásságára, hanem a fent említett hóbortokra és feleségekre kíváncsi, az is örömét fogja lelni ebben a könyvben .
A leggyakoribb rajz a ceruzarajz. A ceruza - hasonlóan a legtöbb rajzeszközhöz - a valóság színes képét egy színre egyszerűsítve adja vissza.
A grafit szürkéjének is számtalan árnyalata van.
A kemény ceruzák általában vékonyabb vonalak meghúzására nyújtanak lehetőséget, színük szürke, ezüstös. Minél puhább a ceruza, annál feketébb lesz a rajz.
A ceruzarajz előnye, hogy könnyen javítható.
A fába foglalt grafit-rudat először Angliában használták rajzolásra a 17. században.
Elődje a rómaiak stílusából (íróvesszejéből) kialakult ezüstceruza és az ólomvessző volt. Ezekkel az eszközökkel készültek a reneszánsz kor ma is megcsodált tanulmányrajzai.
A rajz lelke a vonal. Még a művészek is inkább feljegyzésnek tekintették a rajzot, mint önálló művészi alkotásnak.
A modern értelemben vett rajz, mint önálló műfaj csak a reneszánszban jelent meg és a barokkban teljesedett ki.
Egyik legnagyobb művelője Rembrandt volt.
Az újabb idők kiváló rajzolói közül csak néhány nevet emelünk ki, akik mesterei voltak ennek a technikának. Különösen az illusztráció elterjedése óta jutott jelentős szerephez a rajz. Illusztrátor volt Doré, Daumier, Menzel és Toulouse-Lautrec is.
Leonardo így írt a rajzról: A rajzot nem elég tudománynak nevezni, hanem istenségnek, mert a teremtés minden látható művét újra tudja alkotni.
Fiatal, nagyon tehetséges alkotónk Németh Gábor aki a Képzőművészeti Egyetem Barcsay Jenő díjasa csodálatos férfi akt rajzaival van jelen , mint kiállító alkotónk.
Szintén régi rajzeszköz a tus. Kínában már a Kr. e. első században általánosan elterjedt volt.
A régi századokban sokféle tust használtak a művészek vázlatok készítéséhez. A tusrajz nagyobb biztonságot követel, komoly erőpróbája a rajzkészségnek. Nem javítható, ennél fogva vázlatszerűbbnek hat, mint a ceruzarajz.
Higított tussal lavírozott vagy úsztatott rajzot kapunk.
A japánok és a kínaiak hegyes-ecsettel rajzolták tusképeiket. Külön érdekesség, hogy náluk az számított nagy művésznek, aki a lehető legkevesebb vonallal fejezte ki magát.
A magyar grafikusok közül Szalay Lajos volt a tus nagymestere.
Tusrajzairól számozott példányszámú szitanyomatok készültek, amelyek gyűjtemények féltve őrzött lapjai.
Borsos Miklós tus és diópác rajzai szinte pár vonallal készített alkotások voltak.
A tusrajz művészi hatását, kifejezőerejét befolyásolja a rajzeszköz is.
A tollrajz finom és pontos, vonalas karakterű. A nádtollal készült rajz széles vonalai robusztusak, az ecsetrajz lendületes, csapongó. A toll ókori eredetű, legrégibb formája a nádtoll. Lúdtollat és más madártollakat főleg a középkorban használtak.
A szén bársonyos fekete színe miatt kedvelt rajzeszköz.
A lassan és egyenletesen elszenesített ággal (a rajzszénnel) jó minőségű, többnyire durva felületű papíron a fény és árnyék leghalványabb átmenetei is megvalósíthatók.
A kiégett, elszenesedett faág a legősíbb rajzeszközök közé tartozik. A jó minőségű, általában fűzfaágból készült égetett szénnel mélyfekete, bársonyos, könnyen eldörzsölhető vonalakat rajzolhatunk.
Rajzoláshoz legmegfelelőbb a fehér ún. Ingres-papír (engré). A vonalak eldörzsölésével tónus gazdag, finom átmeneteket mutató, festői hatású rajzot kapunk.
A legvilágosabb tónusok helyén a szenet a gyúrható monopolradírral szedhetjük vissza. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk, mert zsírossá teszi a papír felületét. Mivel a szén könnyen lepereg a papírról, az elkészült rajzot fixálni, rögzíteni kell.
Nagyító üveggel vagy éles szemmel vizsgálva a rézkarc részleteit- megtalálhatjuk a templom tornyot, akis hidat a folyó felett- meséket súg fülünkbe a kép!
A két képet párban javaslom megvásárolni, gyűjtők, galériások figyelmébe ajánlom!
A vízfestményt gyakran más technikai eszközökkel egészítik ki: tussal, pasztellel, fedőfestékkel és ceruzával, és ezzel igen szép hatásokat tudnak elérni.
Cézanne például a vízfesték foltok mellett ceruzavonalakat használt, méghozzá, ugyanúgy, ahogy olajfestményein, színsíkokat, vonalakat: tárgyak szerkezetének feltárását szolgálva ezzel.
Különös és érdekes, hogy valójában egy festőt sem ismerünk, aki akvarell képeitől vált volna híressé.
Viszont ismerjük híres festők, híres akvarelljeit!
A www.festmeny-rezkarc.com webgalériában Scultéty Éva -kiemelkedő akvarellista- munkáján tudjuk bemutatni az akvarell festés titkait. A közel ötven éves lapok mindegyikét szívesen mutatjuk be egy személyes találkozás alkalmával.
Mindenki, már egészen kisgyermek korában szeretett festeni, van akiknek egész életükben megmaradt ez a szeretet, szerelem.
Az akvarell, ami tűzbe hoz, ami elvarázsol
A gyors, határozott mozdulatok, a koncentráló képesség még nem elég! Az akvarell festéshez több kell: tökéletes kompozíció, hatalmas gyakorlat és magabiztosság!
Ez a jó akvarell kép titka!
Az akvarell manapság az amatőr festők egyik legnépszerűbb műfaja, ugyanakkor a profik ezzel a technikával birkóznak talán a legtöbbet. Érdekes kettősség, nem?
Az akvarellhez szükséges felszerelés jóval olcsóbb, mint például az olajfestésé, amihez rengeteg külön speciális kiegészítő is járna.
Itt elég szinte mindenhez: -néhány különböző méretű és alakú ecset -pár színből álló paletta -vizes edény -papír -rajztábla -grafitceruza.
Az akvarell a festészet legszabadabb technikáinak egyike, melynél a tushoz hasonlóan a preparált és formákba préselt, különböző színű festőanyagot vízzel hígítva használják.
A festék alapanyaga ásványi festék, melyet vízben oldódó ragasztóanyaggal kevernek össze, s feloldott formában kerül fel a papírra, hegyes, vagy tompa végű, lágy, mókus- vagy menyétszőr ecsettel.
Sajátos és lebilincselő ragyogásának magyarázata, hogy a papírról a festéken keresztül is visszaverődik a fény, és ettől kapja a festmény azt az áttetsző jelleget.
Az akvarell festéknek két olyan tulajdonsága van, amivel más technika nem kelhet versenyre: folyékony és könnyen kezelhető (azonban egyeseknek pont e tulajdonság miatt tűnhet nehéznek!).
Vonzó, mindenki által elérhető egyszerűsége azonban kihívást jelent azoknak a művészeknek is, akik olajjal dolgoznak általában.
Alighanem Dürer aknázta ki elsőként e festésmód lehetőségeit természeti tanulmányaiban, amikor utazásai alkalmával tavakat, hegyeket, állatokat örökített meg.
Az akvarell a 18. században vált először igazán népszerűvé a műemlékeket megörökítő művészek körében.
Az akvarell festés fejlődése
Nagyot fejlődött a technika az angol mesterek keze alatt - ekkor találták fel a jó nedvszívó képességű papírt is, melyre már több rétegben fel lehetett vinni a festéket!
Ahhoz hogy a színek, fények és tér valódiságát például egy tájképnél jól tudjuk érzékeltetni, s hogy a festmény megőrizze frissességét, gyors és biztos festésmódra volt, van szükség.
Minden egyes lépést előre megterveztek, kerülték a javításokat.
A képet mindig a világostól a sötét tónusok felé haladva festették. A kifeszített papírlapot először mindig áttörölték nedves szivaccsal, s elsőként mindig az ég és a háttér halvány árnyalatai kerültek fel.
Ezután festették meg a tájkép fő elemeinek körvonalait.
A színárnyalatokat festékből és vízből keverték ki. A csúcsfények és fehérek helyén a papírt festetlenül hagyták. Így született a vízfestmények jellegzetes, tiszta ragyogása.
Az árnyalatokat erősebbé, vagy mélyebb tónusúvá tehették átlátszó színfoltok felrakásával, s egyébként a színeket is ily módon keverték ki, s nem a palettán.
Bár a legtöbb európai művész jobban szereti a gouche-technikát, az aquarellre is találhatunk mesteri példákat a XX.. században Kandinskij, Klee, Dufy, Picasso, vagy Nolde munkásságában.
Tudom, hogy máig az egyik legkedveltebb festési technika az akvarell festés!
Amennyiben kérdése, vagy kérése lenne ezzel a témával kapcsolatosan kérem, hogy írjon a www.festmeny-rezkarc.com info címére!
Szitanyomat: Olyan grafikai eljárás, melynek során egy keretre feszített szitahálón keresztül a szitázandó formák és színek részben egymás mellé, részben egymás fölé helyezésével alakítja ki a művész a kompozíciót.
Olyan nemzetközileg is elismert művészek alkalmazták előszeretettel ezt a grafikai eljárást, mint Andy Warhol, Victor Vasarelly, Szász Endre, Fajó János, Bak Imre.
A szitanyomat, mint a sokszorosított grafikai eljárások mindegyike csak számozott, szignált formájában ajánlott gyűjtők számára.
Amennyiben kérdése lenne, forduljon hozzánk bizalommal a info@kepkereskedo.hu email címén!
Tisztelettel és megbecsüléssel: Várkonyi Zsolt képkereskedő
Biztosan felmerült már a kérdés mindenkiben, aki valaha is látott régi metszeteket, vagy kortárs grafikusok rézkarcait, hogy mit jelentenek a számok, a különféle jelzések a képmező alatt!
A legfontosabb, de bizonyára nem az összes jelölést tartalmazza az alábbi összeállítás!
A grafikai lapok szignálása
A legrégebbi ismert nyomatok szignálatlanok, az első névjelzések a XV.század közepén jelentek meg.
Kezdetben ezek a képbe illesztett monogramok voltak, később a mintát készítő festő és a metsző nevét is feltűntették szorosan a rajz alsó széle alatt.
A nevek után a következő rövidítések szerepelhetnek:
pinx. – pinxit – festette
del., delin. – delineavit – rajzolta
comp. – composuit – komponálta, szerkesztette
inv. – invenit – kigondolta
sc., sculps. –sculpsit – metszette
inc. – incidit – véste
f., fe., fec. – fecit – készítette
lith. – litografálta
imp. – impressit – nyomtatta
e., ex. – excudebat, excudit – kiadta, kiadja
A XIX.század végétől szokás a nyomatokat saját kezű szignóval ellátni, illetve a példányszámot és a nyomat sorszámát feltűntetni.
Amennyiben kérdése, vagy javaslata van a témával kapcsolatban, kérem, írjon a www.festmeny-rezkarc.com oldal info címére.
Napi rendszerességgel kapok e-mailt a www.festmeny-rezkarc.com oldalra, hogy állapítsuk meg adott, sok esetben gyenge fotó alapján egyes képek kereskedelmi értékét.
Érthetetlen, miért vásárolnak autók csomagtartójából, kapualjakban emberek " festményt, műtárgyat!"...
Ha megkérdezem, sok esetben csak annyi a válasz, hogy jó vételnek tűnt.
Leírom, néhány jellegzetes, könnyen felismerhető művészeti technika jellemzőjét, készítésének módját!
Rézkarc, ami elvarázsol, a rézkarc, ami gyűjtőket hoz lázba az egész világon.
Szinte minden ismerősöm a rézkarc, a sokszorosított grafikai technikák hatására lett művészetpártoló, majd később gyűjtő!
Talán kevesek tudják, de a Szépművészeti Múzeum is magángyűjtemények grafikai anyagaiból származó ritkaságai miatt lett világhírű.
Hogyan készül, mi a titka a rézkarc készítésének?
A mélynyomással készült rézkarcok a 16. sz. végétől jelentettek nagy konkurenciát a fametszettel sokszorosított könyv illusztrációknak.
Nyomóformaként általában 1-3 mm vastag vörösrézlemezt, ritkábban acélt, vasat, sárgarezet vagy alumíniumot használunk.
Kémiai megmunkálással (maratással) készítjük a karcokat.
A rézkarc estében a művész a melegített sima rézlemezt aszfalt- vagy viaszréteggel vonja be (még a hátlapját is), s amikor kellően kihűlt, acéltűvel ebbe a rétegbe karcolja bele a rajzot. Ezután savval telt tálba helyezi a lemezt.
Az aszfalt- vagy viaszréteg megóvja a lemezt a sav hatásától, csak a karcolás helyén keletkeznek kimart árkok.
A képet több fokozatban készíti el a művész oly módon, hogy a vastagabb, erőteljesebb vonalakat húzza meg először, s ezeket koncentráltabb savval maratja, majd az egyre vékonyabb vonalakra kerül sor, amelyeket egyre hígabb savval marat ki.
A nyomás nedves papírra történik hengerléssel.
A rézkarc előnye, hogy árnyalatokban gazdag kép készítésére ad lehetőséget.
Az első évszámmal jelzett rézkarc Urs Graf alkotása volt és 1513-ban készült. Az eljárás legkiválóbb mesterei a francia Callot, az angol Hogarth és az olasz Piranesi voltak. Máig is utolérhetetlenek Rembrandt művei, aki a legszélső határig kihasználta e technika lehetőségeit és festészetével egyenrangú magasságba emelte a rézkarcművészetet.
Magyarországon olyan kiváló művészek voltak ennek a technikának a mesterei, mint Szőnyi, Szabó Vladimír, Scultéty Éva.
Amennyiben többre lenne kíváncsi, akkor kérem, írjon az info@kepkereskedo.hu címre!
