Mindenki, már egészen kisgyermek korában szeretett festeni, van akiknek egész életükben megmaradt ez a szeretet, szerelem.

Az akvarell, ami tűzbe hoz, ami elvarázsol

A gyors, határozott mozdulatok, a koncentráló képesség még nem elég! Az akvarell festéshez több kell: tökéletes kompozíció, hatalmas gyakorlat és magabiztosság!

Ez a jó akvarell kép titka!

Az akvarell manapság az amatőr festők egyik legnépszerűbb műfaja, ugyanakkor a profik ezzel a technikával birkóznak talán a legtöbbet. Érdekes kettősség, nem?

Az akvarellhez szükséges felszerelés jóval olcsóbb, mint például az olajfestésé, amihez rengeteg külön speciális kiegészítő is járna.

Itt elég szinte mindenhez:
-néhány különböző méretű és alakú ecset
-pár színből álló paletta
-vizes edény
-papír
-rajztábla
-grafitceruza.

Az akvarell a festészet legszabadabb technikáinak egyike, melynél a tushoz hasonlóan a preparált és formákba préselt, különböző színű festőanyagot vízzel hígítva használják.

A festék alapanyaga ásványi festék, melyet vízben oldódó ragasztóanyaggal kevernek össze, s feloldott formában kerül fel a papírra, hegyes, vagy tompa végű, lágy, mókus- vagy menyétszőr ecsettel.

Sajátos és lebilincselő ragyogásának magyarázata, hogy a papírról a festéken keresztül is visszaverődik a fény, és ettől kapja a festmény azt az áttetsző jelleget.

Az akvarell festéknek két olyan tulajdonsága van, amivel más technika nem kelhet versenyre: folyékony és könnyen kezelhető (azonban egyeseknek pont e tulajdonság miatt tűnhet nehéznek!).

 Vonzó, mindenki által elérhető egyszerűsége azonban kihívást jelent azoknak a művészeknek is, akik olajjal dolgoznak általában.

Alighanem Dürer aknázta ki elsőként e festésmód lehetőségeit természeti tanulmányaiban, amikor utazásai alkalmával tavakat, hegyeket, állatokat örökített meg.

Az akvarell a 18. században vált először igazán népszerűvé a műemlékeket megörökítő művészek körében.

Az akvarell festés fejlődése

Nagyot fejlődött a technika az angol mesterek keze alatt - ekkor találták fel a jó nedvszívó képességű papírt is, melyre már több rétegben fel lehetett vinni a festéket!

Ahhoz hogy a színek, fények és tér valódiságát például egy tájképnél jól tudjuk érzékeltetni, s hogy a festmény megőrizze frissességét, gyors és biztos festésmódra volt, van szükség.

Minden egyes lépést előre megterveztek, kerülték a javításokat.

A képet mindig a világostól a sötét tónusok felé haladva festették. A kifeszített papírlapot először mindig áttörölték nedves szivaccsal, s elsőként mindig az ég és a háttér halvány árnyalatai kerültek fel.

Ezután festették meg a tájkép fő elemeinek körvonalait.

A színárnyalatokat festékből és vízből keverték ki. A csúcsfények és fehérek helyén a papírt festetlenül hagyták. Így született a vízfestmények jellegzetes, tiszta ragyogása.

Az árnyalatokat erősebbé, vagy mélyebb tónusúvá tehették átlátszó színfoltok felrakásával, s egyébként a színeket is ily módon keverték ki, s nem a palettán.

Bár a legtöbb európai művész jobban szereti a gouche-technikát, az aquarellre is találhatunk mesteri példákat a XX.. században Kandinskij, Klee, Dufy, Picasso, vagy Nolde munkásságában.

Tudom, hogy máig az egyik legkedveltebb festési technika az akvarell festés!

Amennyiben kérdése, vagy kérése lenne ezzel a témával kapcsolatosan kérem, hogy írjon a www.festmeny-rezkarc.com info címére!

 Jó festést mindenkinek!

Tisztelettel és megbecsüléssel: Várkonyi Zsolt www.kepkereskedo.hu